Csángó Néprajzi Múzeum

A Csángó Néprajzi Múzeum néven intézményesült gyűjtemény alapjául a Pozsony Ferenc néprajzkutató több évtizedes gyűjtőmunkája során összeállt gazdag tárgyállomány szolgált. Az 1970-es években indult helytörténeti kutatások során előbb Zabola, majd a szűkebb orbaiszék székely, román és cigány lakosságának sajátos kultúráját tükröző tárgyak kerültek a gyűjteménybe, az 1980-as évektől pedig erdélyi szász, valamint jelentős moldvai és gyimesi csángó, muzeális értékű tárgycsoportokkal gyarapodott az anyag. Az 1974-ben alapított tájházban  egy két világháború közötti székely gazdacsalád lakberendezésével, életmódjával, történeti emlékezetét tükröző tárgyakkal ismerkedhetünk meg.

A több kultúrát bemutató, összetételét tekintve vegyes – székely, szász, csángó, román, cigány – gyűjtemény a csángó tárgyak mennyiségét és a moldvai csángók ügyét szem előtt tartva 2003-ban a Csángó Néprajzi Múzeum nevet vette fel, és külső egységként betagozódott a Székely Nemzeti Múzeum részlegeinek sorába. A régi székely ház telkén 2003- ben egy csűrszerű új kiállítóteret avattak, ahol megnyitották A moldvai csángók hagyományos népművészete című első állandó kiállítást.

Az azóta egymást váltó tárlatok mögött ugyanaz a gazdag, sokszínű gyűjtemény áll: a gorzafalvi fazekasok műhelyének, lakószobájának tárgyai, kerámiatermékek, csángó tisztaszobák szőttesei és varrottasai, továbbá mindazok a tárgyak, melyek a moldvai csángó-magyarok életútját, a születéstől a halálig terjedő szakrális életét, illetve népi vallásosságát fémjelzik. Az emeleti galérián most a Csángó zesztré, hozomány című kiállítást láthatják.  A földszinten egy csíkjenőfalvi szövőasszony, Erőss Borbála gyapjúból szőtt festékeseit csodálhatjuk meg. Egy kisebb melléképületben  a gorzafalvi kerámiaközpont termékeit, eszközeit láthatjuk. A másik épületben pedig a múzeum nemrég restaurált székely és szász festett bútoraival ismerkedhetünk meg."