Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma

971 táján került a fejedelmi trónra Géza, aki az esztergomi Várhegyet választotta szálláshelyéül. Itt született István király. A fejedelmi vár első temploma a Szent István protomártír templom lehetett, amely a Passauból érkezett térítők tevékenységére vezethető vissza. István Király idején a vár a király legfontosabb székhelyévé vált. A XI. század első évtizedében, a magyar egyházszervezet kialakításakor az érsek székhelyül a várhegy északi részét kapta. Szent Adalbert tiszteletére bizonyára már 1010 táján épülni kezdett az első székesegyház. István király életében fontos diplomáciai és belpolitikai intézkedések színhelye volt a vár.

Könyves Kálmán idejétől kezdve, a XII. század végéig Esztergom jelentősége ismét megnőtt, állandóan királyi székhelyként szerepelt. 1147-ben itt fogadta II. Géza király a keresztes haddal a Szentföldre tartó III. Konrád német császárt és VII. Lajos francia királyt. 1189-ben, III. Béla király uralkodása idején, ugyancsak a Szentföldre tartva, I. (Barbarossa) Frigyes német császár vonult át Esztergomon.

1198-ban Imre király lemondott a várról az érsek javára. 1241-42-ben a spanyol Simon ispán sikeresen tartotta magát a királyi várban, miközben a tatárok a királyi várost elpusztították.

1450-53 között Széchy Dénes érsek (1450-1464) építtette újjá a székesegyházat, majd utóda, Vitéz János érsek (1465-1472) kezdte meg a reneszánsz érseki palota kiépítését a középkori királyi palota átalakításával. Bonfini történeti műve szerint ,,a várban tágas ebédlőtermet emelt, az ebédlőterem előtt pedig vörös márványból fenséges, emeletes folyosót építtetett. Az ebédlőterem végéhez a Sibillák csúcsíves boltozatú szentélyét csatoltatta, ahol valamennyi Sibillát megszámlálhatjuk. Az ebédlőteremben nemcsak sorban valamennyi magyar király, hanem szittya őseik is láthatók. Továbbá csináltatott meleg vizű és hideg fürdőket, meg kettős kertet, melyet tornácokkal ékesített, felül pedig folyosóval koronázott. Ezek között pedig a sziklánál kerek tornyot emelt, melyet különféle termekre és szobákra osztottak, fent pedig változatos ablakok díszítettek, s amelyben kápolnáról is gondoskodott. Majdnem mindig itt lakott maga is, mert ez a Duna fölé emelkedvén, kellemes kilátást és a kertektől eredő gyönyörűséget nyújtott, a hely pedig bölcselkedésre és szemlélődésre felettébb alkalmas.” Estei Hyppolit (1487-1497) érseksége idején, majd az özvegy királyné, Beatrix beköltözésekor tovább folyt a reneszánsz palota építkezése, amelyet Bakócz Tamás (1497-1521) és Szathmáry György (1521-1524) érsek idején sem hagytak abba. A mohácsi vész után alapvetően megváltozott az esztergomi vár jellege: ha eddig a reneszánsz székhely kialakítása volt a cél, most az erődítési munkák váltak egyre sürgetőbbé. 1543-ban a vár a török kezére került. 1595-ben a királyi seregek visszavették a várat, amely 1605-ig tudtak megtartani. Valószínűleg ekkor töltötték fel földdel a királyi palota helyiségeit. 1683-ban a töröktől való visszafoglalás után, majd nem sokkal később 1706-ban, amikor Rákóczi kurucai vették be, újabb ostromokat szenvedett a vár. 1934-1938 között, az 1960-es években és az 1990-es évek végén is sor került ásatásokra a királyi vár területén.

Az Esztergomi Várhegy és Víziváros részeként a Vármúzeum is elnyerte a nemzeti emlékhely kitüntető címet. A Vármúzeum állandó kiállításán a vár történetével és az egykor benne élő emberek mindennapjaival ismerkedhetnek meg a látogatók.