Evangélikus Országos Múzeum

A múzeumot 1973-ban, a reformáció 450. évfordulóján alapították; kiállítása 1979-ben, a Pollack Mihály és Hild József tervezte klasszicista stílusú Deák téri paplak és iskola épületében nyílt meg. A Pest szívében álló komplexumot eleink evangélikus szigetnek nevezték.
A gyűjtemény kialakítását egyháztörténeti és művelődéstörténeti szempontok vezették. A múzeumban a magyar protestantizmus történelme folyamán először mutatták be a lakosság nagyjából három százalékát kitevő evangélikusságnak a sok viszontagság között fennmaradt legfontosabb írásos, nyomtatott és tárgyi emlékeit.
A múzeum első állandó kiállítása az Evangélikusság a magyar kultúrában címet kapta. A tárlat bemutatta, miként járult hozzá a Kárpát-medence magyar, német és szlovák nyelvű evangélikus lakossága a századok folyamán hazánk kulturális életének fejlődéséhez, s miként terjesztette az evangéliumot. A 32 évig látogatható állandó kiállítást 2011. májusában bezárták, helyette időszaki kiállításokat tartanak.
A múzeum az evangélikus egyház gyülekezeteinek, iskoláinak, intézményeinek történeti emlékeit gyűjti. Értékes ötvösművészeti és óntárgyakkal, textíliákkal, szobrokkal, festményekkel, kéziratokkal, könyvekkel, érmékkel, berendezési tárgyakkal rendelkezik. Legjelentősebb műtárgyai közt tartják számon a nemescsói oltárterítőt (1650), az 1838-as árvízi kelyhet, Petőfi Sándor kiskőrösi keresztelőmedencéjét és Kossuth Lajos keresztelőedényét. Külön figyelmet érdemel Luther Márton 1542-ben kelt eredeti végrendelete.
A mai látogatóhoz interaktív megoldások, gyermeksarok, zenehallgatási lehetőség, valamint újszerű technikai megoldások igyekeznek közelebb hozni a kiállítások témáját.