Intercisa Múzeum – Római Kőtár és Romkert

Dunaújváros Budapesttől 67 kilométerre, a Duna jobb partján fekszik. A települést a középkortól Pentele, Dunapentele néven említik a források. 1951-ben kapta a Sztálinváros nevet, majd 1961-ben Dunaújvárosra keresztelték át.
A múzeum létrejötte szorosan összefügg a vasmű 1950-ben kezdődő építésével. A földmunkák során talált hatalmas bronzkori temető mintegy 1600 feltárt sírja ugyanis önálló intézmény létrehozását tette indokolttá. A múzeum a régészeti leletek mellett a kezdetektől gyűjti a dunaújvárosi járás néprajzi hagyatékát és újkori történetének emlékeit is, s 1975 óta viseli a római kori katonai erőd nevét.
A régészeti kiállítás legkorábbi leletei az újkőkorszakból származnak. A bronzkorban több település jött létre a város területén, melyeket évszázadokon keresztül laktak. A Koziderpadláson előkerült leletek – köztük három bronzkincs – jelentőségét mutatja, hogy a lelőhely egy egész korszak névadójává vált. A késő vaskorban kelta törzsek telepedtek meg a környéken. Hagyatékukból kiemelkedik egy több mint 300 darabból álló ezüstérme-kincs.
A Római Birodalom a Kr. u. 1. század végén hozott létre állandó katonai tábort a város területén. Az Intercisában megtelepedő polgári lakosság jólétét kőből épült házaik, gazdag temetkezéseik mutatják. A tárlaton olyan különlegességek is láthatók, mint a párját ritkító Mithras-dombormű. A tavasztól őszig látogatható Római Kőtár és Romkert (Dunaújváros, Római körút) területén a tábor épületének részletei, különböző építészeti elemek, mérföldkövek és a temetőben előkerült szarkofágok, sírkövek tekinthetők meg. A kőtár közelében több épület – köztük egy római fürdő – romjai is megtalálhatók.
A népvándorlás korában hunok, germán népek, avarok, majd a honfoglaló magyarok telepedtek le a városban és környékén.
A raktárakban őrzött tárgyakból két látványtár ad ízelítőt az érdeklődőknek.