A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei

A Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek az idők folyamán négy részlege alakult ki: a Nagykönyvtár, a Múzeum, a Levéltár és az Adattár.
A legrégebbi épületrész a Múzeum épülete, a Berna-sor, amely 1771–1772-ben épült protestáns kollégiumi barokk stílusban. Tervezője és építője Lieb Tamás sóvári mester volt. Fő gyűjtési területe az egyházművészet és iskolatörténet, mely témakörökből állandó kiállítás is megtekinthető. Az iskolatörténeti kiállítás a Református Kollégium történetét mutatja be az alapítástól az államosításig – 1531-től 1952-ig –, és emléket állít a „népek tanítójának”, Comeniusnak is, aki 1650–1654 között oktatott a Kollégium falai között. A múzeum gyűjteményében gazdag iskolatörténeti, egyházművészeti, természettudományi, régészeti, numizmatikai, néprajzi, ipar- és képzőművészeti anyag található.
A közel 600 ezer kötetes  Nagykönyvtár története egyidős a Kollégiuméval, állománya egészen a 16. század végétől gyarapszik. Napjainkban ennek jelentős részét filozófiai és vallástudományi művek mellett irodalmi, művészeti és társadalomtudományi anyag alkotja. Az alapkönyvtár mellett az egykori pataki diákok könyvtárainak különgyűjteménye is látható itt. Évente olvasók és kutatók százai fordulnak meg a Nagykönyvtár termeiben.
A kutatók számára fenntartott Levéltár körülbelül 460 folyóméternyi irat- és okmányanyagot őriz, melynek magvát a 19–20. század fordulóján katalogizált Zsoldos-anyag teszi ki. Jelentős továbbá a kollekció egyházkerületi levéltári állománya is.
A Kollégium legfiatalabb, a két világháború között keletkezett gyűjteménye az Adattár. Többrétű anyaga a faluszeminárium munkájának eredményeként gyűlt össze. Az egyháztörténeti, néprajzi, helytörténeti dokumentumok mellett a Kárpát-medence magyarságáról, illetve az emigráns magyarok sorsáról található itt gazdag könyvári, kézirattári és fotóanyag.