Viski Károly Múzeum

A Viski Károly Múzeum története a kalocsai városháza folyosóján kezdődött, 1932-ben. A Városi Múzeum Bizottsága nevű civil szerveződés nyomására hivatalosan is megnyitották a város első múzeumát, ám a folyosórészen bemutatott anyag nagy része a II. világháború során elpusztult. Az újjászervezés nehézségekbe ütközött: az intézmény számára kijelölt érseki épületet a költözködés első napján a szovjet hadsereg szállta meg. Gimnáziumi szertárakban töltött éveket követően a múzeum anyaga 1970-ben végre saját épületbe költözhetett.
Az intézmény tekintélyes néprajzi gyűjteménnyel rendelkezik, amely textíliákat, bútorokat, cserépedényeket, archív fotókat, fa-, gyékény-, vas- és üvegeszközöket tartalmaz. Anyagának legérdekesebb része az a textilgyűjtemény, amely a kalocsai népművészet és népviselet különböző korszakait mutatja be a 19. századtól napjainkig.
A múzeum legértékesebb egysége az Ásványok és az élet című gyűjtemény. Az állandó tárlat a jezsuita főgimnáziumban létrehozott ásványtárat mutatja be eredeti bútorokkal, eredeti feliratokkal, a 20. század elejének kiállítási elveihez hűen. A gyűjtemény az idők során messze túlhaladta az iskolai szemléltetés céljait, s az anyag jelentős része pótolhatatlan, hiszen mára bezárt bányákból és lelőhelyekről származik.
A kalocsai éremgyűjtemény darabjainak nagy része szintén a jezsuita gimnáziumból való; antik, magyar és európai pénzeket, valamint kegyérméket tartalmaz. A harmadik állandó kiállítás a kalocsai Sárköz népcsoportjainak 18–20. századi életét, hagyományait mutatja be, elsősorban ez egymást követő korok paraszti életformájának szemléltésével, illetve történelmi kontextusba helyezésével.
A történeti és képzőművészeti gyűjtemény kisebb, de érdekes része a néprajzkutatók felvételeit és régi üveglemezeket, negatívokat őrző fotótár, továbbá kiemelkedő darab a honfoglalás-kori temetőből származó rovásírásos csontlemez.