Molnár István Múzeum

A múzeum alapításának előzményei az 1900-as évek elejére nyúlnak vissza, amikor az  unitárius főgimnázium tanárai értékmentés céljából régészeti-történelmi, művészettörténeti és természetrajzi szertári gyűjteményt létesítettek Székelykeresztúron. Ezekből a szertári gyűjteményekből 1946-ban megalakult az iskolamúzeum, amely 1950-ben a főtéren, egy erre a célra átalakított üzlethelyiségben került végleges helyére az akkor már városi rangra emelkedett intézmény.  Az új múzeumépület 1953-ban a volt kaszinó épületével bővült, ami lehetővé tette, hogy a múzeum a város és környéke életében jelentős szerephez jusson, és tájjellegűvé váljon.  A múzeumalapítás ügyének leglelkesebb támogatója az unitárius gimnázium tanára,  dr. Molnár István volt , aki tevékenységét 1956-tól kizárólag az intézménynek szentelte. A Molnár István Múzeum népszerűségét történelmi és néprajzi kiállításai, valamint rendezvényei éppúgy növelték, mint egyre gazdagabbá váló szabadtéri részlege, ahová már az ötvenes években bekerült egy 1853-ben épített kecseti székely ház, több kötött kapu és számos gazdasági épület is. 1996– 97-ben újabb, a Nyikó menti falvakból hozott épületekkel, egy 1780-as datálású tarcsafalvi lakóházzal, egy csehétfalvi istállócsűrrel, egy szenterzsébeti szőlőpréssel, valamint egy rugonfalvi sütőházzal gazdagodott a skanzen.  A környéken egyedülálló a népi ipari szerkezetek gyűjteménye, amely magtörőket, olajütőket, kézimalmokat, posztóványolókat, vízifűrészt tartalmaz. A hagyományos népi gazdálkodás e ritkaságszámba menő emlékei Udvarhelyszék falvaiból származnak. 1983-ban, a település első írásos említésének 650. évfordulóján új kiállítások várták a látogatókat, s ebből az alkalomból helyi képzőművészek támogatásával megalakult a város képtára. A legjelentősebb ezek között a ma Ipó László Állandó Képtár néven ismert,  harminc olajfestményből álló festészeti galéria. A természetrajzi részleg dr. Papp Géza értékes rovar- és gomba- gyűjteményével,  a fotótéka pedig Nagy Béla keresztúri fényképész több tízezer darabot számláló hagyatékával gazdagodott. 2009-ben elkészült az Évezredek a Nagy-Küküllő felső folyása mentén című régészeti-helytörténeti állandó kiállítás. 2016-ban, a múzeum alapításának 70. évfordulója tiszteletére készült a múzeum pincéjének teljes felújításával és kiállítótérré való alakításával az az agrártörténeti kiállítás, amely magában foglal egy rendkívüli kerámia látványraktárt.